Sziasztok!
Polyák Sándornak hívnak. Nick nevem: GalambÁsz. Kecskeméten születtem 1968-ban. Kecskemét-Petőfivárosban lakom.
A kecskeméti keringőkre az alábbiak szerint esett a választásom.
Azzal kezdeném, hogy szárnyas jószágok közt nőttem fel azokat gyerekkorom óta tartom és kedvelem.
Eleinte japán tyúkokat, vadkacsákat, vadászfácánonak, japánfürjeket, papagájokat és kacagógerléket tartottam.
Ezt követően áttértem a törpetyúkok sokadalmára (cochin, hollandi bóbitás, hamburgi pettes, bantam, sebright, páduai bóbitás, stb) valamint díszfácánokra, pávákra, és itáliai ezüstökre.
A kapírgálók mellet németjuhászt (Babi) tartottam, melyet kiképzésre és kiállításra is hordtam (1x kölyök osztály második, 3x kitűnő).
A honvédséget követően 1990-ben állományomat vadfácánokra, pulykákra, gyöngyösökre, bütykös libákra, cochinokra és brachmákra korlátoztam (ezek szépen megfértek egymás mellett). A leszerlést követően tértem rá a galambászkodásra is.
A galambokkal már járóképes korom kezdete óta foglalkozok. Azt mondják, hogy a galambok alól szépen összegyűjtöttem a tojásokat és egy szép nagy piramisrakást raktam belőle:) Később az Izsáki úti gesztenyefákról begyűjtöttem a balkáni gerle fiókokat, melyeket én neveltem fel. Ezek elég sokáig megmaradtak a galambok közt, majd "elvadulás" után sokáig vissza is jártak.
Szóval a galambokkal való foglalkozást a családtól (édesapám, bátyám) tanultam kezdetektől fogva. Először a falka hármunké volt, majd kettőnké a bátyámmal. Ebből kifolyólag elég sok és mindenféle fajta galambunk volt. A kecskeméti és alföldi keringőkhöz dadának szarkákat, apácákat, feketenyakú gatyás gólyásokat, bécsiket stb. tartottunk. A bátyám is beleunt a sokadalomba, így egy ideig (míg a műkertvárosba lakott) szüneteltette a galambászkodást. Miután "magamra" maradtam "letisztult" a kép egypár fajtára. A bátyám házat épített Felsőszéktón, így az "örökölt falka felét neki adtam. Egy idő után ővé lett az összes alföldi keringő, mely mellett kecskeméti keringői, tükrösei, egyéb pípösei és klf. dadái vannak.
Az "örökölt" falkát azért írtam így, mert háll istennek az 1921-ben született édesapám (aki mindig szidja a őket) a mai napig foglalkozik velük (inni és enni ad nekik, elnézegeti őket).
Jelenleg a galambállományom kecskeméti keringőkből, dadaként sárganyakú gatyás gólyásokból, és román fehérfarkúakból (nagyrészt sárga, vörös és olajszín, kevéske kék és fekete) áll.
A kecskeméti keringőkből egyszíneim, cifráim, babosaim, oldalasaim és dereseim vannak.