GalambÁsz (Polyák Sándor) galambjai

"Nem dicsősége a sasnak, ha legyőzi a galambot."

Link: Galambdoktor

Bakteriális:

Paratifusz és Salmonella

A paratífuszt salmonella baktériumok okozzák. A betegség galambokban elsősorban ízületgyulladásban, bélgyulladásban és szaporodási problémákban jelentkezik. A fiatal galambok gyors elhullását is okozhatja. Idősebb galambokban néha idegrendszeri tünetekben is megnyilvánul, melyet könnyű összetéveszteni a paramyxovírus okozta -nyaktekergetés-sel.

Az egerek szervezetében különféle Szalmonella-fajok szaporodhatnak el. Ezek, az egerek vizeletén, nyálán, orrváladékán keresztül megfertőzhetik a takarmányt, majd azok elfogyasztásával a galambot is, így szalmonellózist idézhetnek elő.

Coli

Az E. coli (Escherichia coli) baktériumok általában a galamb bélcsatornájának ártalmatlan lakói. Ha azonban valamely okból ezek a baktériumok túlszaporodnak, súlyos hasmenést, a véráramba kerülve pedig halálos kimenetelű megbetegedéseket okozhatnak.

Egyik legjellemzőbb megnyilvánulásuk, amikor az adenovírussal fertőzött fiatal galambokat támadják meg másodlagosan. Ilyenkor, kezelés hiányában, a hasmenéssel súlyosbított betegség a fiatalok között akár száz százalékos elhullási aránnyal is járhat!

Mikoplaznozis

Az ornitózishoz hasonló tünetekben megnyilvánuló betegség. Fellépése általában valamilyen dúchigiéniai hibát jelez, pl. huzat, vagy ellenkezőleg, az elégtelen légcsere miatti ammónia-feldúsulás a levegőben.

Antibiotikumok kezelésre jól reagál, de a kezeléssel párhuzamosan a hajlamosító tényezőt pl. a huzatot is ki kell küszöbölnünk.

Ornitózis

Baktérium okozta, emberre is veszélyes fertőző betegség, amely elsősorban légúti tünetekben nyilvánul meg: (egy szemre korlátozódó) könnyezés, fejrázás, tüsszögés, orrfolyás, lihegés stb.

Általában jól kezelhető antibiotikumokkal, vagy ezek kombinációival, de a teljes gyógyuláshoz egy hónapos kezelés szükséges. A pár napos kezelések visszaszorítják ugyan a tüneteket, de a kórokozót nem tisztítják ki a szervezetből, így a betegség állandóan kiújul. Az ornitózist okozó chlamydia baktériumot felnőtt galambok tünetmentesen horgozhatják. Általában újonnan beszerzett, tünetmentesen hordozó, de a kórokozókat ürítő galambok beállításával szokás befertőzni a dúcot. Annál is inkább, mivel az új helyre került galamb stressz alá kerül, immunrendszere legyengül, és a kórokozókat nagy számban kezdi üríteni.

Virusos:

Paramixo

A galambok paramyxovírus okozta, a köznapi szóhasználatban nyaktekergetésnek vagy kólikának nevezett kórképe erősen ragályos fertőző betegség, mely hazánkban is széles körben elterjedt. A galamb paramyxovírus könnyen terjed állományról állományra, és fogékony (nem oltott) állományon belül nagyszámú egyedet képes megbetegíteni. Elsősorban a fiatalok között nagy százalékban okozhat elhullást.

Jellemzője a hosszú lappangási idő. A fertőzéstől az első tünetek jelentkezéséig akár hat hét is eltelhet, de leírtak már tizenkét hetes lappangási időt is! Ez a tény a karanténozás idejét három hónapra nyújtaná, ami betarthatatlan. Ebből a szempontból is elengedhetetlen tehát az állományok rendszeres vakcinázása.

A vírus kártételével leggyakrabban azokban a -állományokban találkozhatunk, ahol a fiatal galambokat nem vakcinázzák le időben. A kiállításokról hazatérő idősebb galambok hazaviszik a vírust, és a védtelen fiatal korosztályt megfertőzik, nagyszámú elhullást okozva ezzel közöttük.

Tünetek

Legjellemzőbbek az idegrendszeri tünetek, a betegség köznapi elnevezése is innen ered. A galambok feje remeg, nyakukat furcsán tekergetik, néha annyira eltekerik, hogy a fejük tetejét fordítják a talaj felé. Mozgásuk rendezetlen, sokszor végeznek forgómozgásokat, támolyognak, dülöngélnek, hátrafelé felbukfenceznek.

Másik fő jellemző tünet a vízszerű, nagy mennyiségű, sokszor szinte folyamatosan ürülő "hasmenés", amitől a ketrec padlója olyan, mintha fellocsolták volna. A vízszerű folyadék nem a belekből származik, vagyis nem beszélhetünk valódi hasmenésről. A nagymennyiségű folyadék a megtámadott vesékből származik. A nagymennyiségű vízvesztést fokozott szomjúság kíséri, mely gyakori vízivásban jelentkezik - már amennyiben a galambok képesek vizet felvenni. Ha nem, hamarosan kiszáradnak és elhullanak.

A megfigyelések szerint az esetek többségében mindkét tünetegyüttes megfigyelhető, leírtak azonban számos olyan esetet is, amelyekben hiányzott az egyik tünet.

Circo

A circovírus a szervezet immunrendszerét támadja meg, hasonlóan az emberi AIDS-et okozó HIV vírushoz. A legyengített immunrendszer ezután már nem tudja eredményesen felvenni a harcot a többi kórokozóval szemben sem, így a circovírussal fertőzött egyedet elvileg bármilyen kórokozó könnyen megbetegítheti, sőt, egyébként ártalmatlan mikrobák is megtámadhatják.

A vírus elsősorban a fiatal, egy éven aluli korosztályra veszélyes. A circovírusos fertőzöttséget nehéz a galambállományban felismerni, mivel a tünetek rendkívül széles skálán mozognak, elsősorban attól függően, milyen egyéb kórokozók társulnak másodlagosan a fertőzéshez. Circovírus kártételére kell gondolnunk, ha a dúcban rövid időn belül többfajta betegség üti fel a fejét, és különösen gyanús a dolog, ha ez a fiatal galambok körében jellemző.

Mivel a vírusra nem hat antibiotikum, közvetlenül nem tudunk fellépni a kórokozó ellen. Legfontosabb dolog a galambok optimális ellátása, általános erősítése, a megfelelő vitaminadagolás, az immunrendszer minden lehetséges módon való támogatása

Adeno

Az adenovírusok két típusa okoz galambokban megbetegedéseket, ezeket hagyományosan római számokkal (I-es és II-es típus) jelöljük.

Az I-es típusú adenovírus fiatal galambokban okoz megbetegedéseket, jellemzően az év első felében. A járványok csúcsa júniusban szokta elérni maximumát. A II-es csoport minden korú galambot megbetegíthet, és nem mutatja az I-es csoport évszakos eloszlását.

A fiatal galambokat megbetegítő I-es csoport elsősorban a bélrendszer sejtjeit támadja meg, vízszerű hasmenést okozva ezzel. A coli baktérium gyakran támadja meg másodlagosan a lepusztult bélnyálkahártyát, ilyenkor a hasmenés tovább súlyosbodik. A begy jellemző módon telt.

A II-es csoportba sorolt adenovírusok elsősorban a májsejteket támadják meg, és gyors - az első tüneteket követően másfél-két napon belül - elhullást okozhatnak bármely korosztályban.

Vírusról lévén szó, az antibiotikumok se az I-es, se a II-es csoportra nem hatnak közvetlenül. Az I-es, fiatal galambokat megbetegítő vírus támadása esetén azonban feltétlenül indokolt az antibiotikumos kezelés: a terápiával ilyenkor a másodlagosan támadó E. coli baktériumra hatunk.

Herpes

A fiatal korosztály vírus okozta betegsége, jellemzően a második és a hatodik hónapos életkor között jelentkezik.

Heveny esetben súlyos kötőhártya-gyulladás, erős, savós orrfolyás figyelhető meg, garatgyulladással kísérve, mindehhez legtöbbször hasmenés is társul. A betegek fáradékonyak, gubbasztanak, és 3-4 napon belül elpusztulnak. Elhúzódóbb esetekben a vírus megtámadja az alsóbb légutakat is, melynek nehézlégzés a tünete. Károsodhat a máj és a hasnyálmirigy is, ekkor a betegek hamar lesoványodnak és elhullanak.

Ritkán idegrendszeri tünetek ? reszketés, kényszermozgások - is jelentkezhetnek.

A herpesvírus utat nyithat másodlagosan támadó kórokozóknak, a leggyakrabban mycoplasmáknak, salmonelláknak, nem ritkán a trichomonasoknak is. Ekkor a tünetek ennek megfelelően variálódnak.

A vírusra közvetlenül nem tudunk hatni. Fontos a már megbetegedett galambok vitaminokkal, immunerősítőkkel való ellátása, illetve a másodlagosan jelentkező kórokozók megfelelő gyógyszerrel való visszaszorítása.

Himlő

Terjedését segíti rendkívüli ellenállóképessége, mivel - ellentétben a legtöbb vírussal - a szervezetből kikerülve a külvilágon több éven, sőt, évtizeden (!) keresztül is fertőzőképes maradhat. Ráadásul az éghajlat melegedésével évről évre nő az ízeltlábúak mennyisége környezetünkben, ezért számíthatunk rá, hogy az ízeltlábúak terjesztette betegségek ? mint amilyen a himlő is ? gyakorisága erősen nőni fog.

A vírus jellemzően a hámsejteket támadja meg a bőr vagy a nyálkahártya felszínén. Bár nem hatol túlságosan mélyre, mégis súlyos elváltozások kiváltója lehet, mivel utat nyit más, mélyebbre hatolni képes kórokozónak, például gennykeltő baktériumoknak. Ezek a himlővírussal együtt már olyan kártételre képesek, amelyek az állat elhullásához is vezethetnek.

Ha a vírus a szájüreg nyálkahártyáját támadja meg, enyhébb helyi tünetek mellett is a táplálékfelvétel fájdalmassága súlyos fokú legyengüléshez, lesoványodáshoz vezethet. A fertőzéssel egyidejűleg fennálló A-vitamin hiány nagyban súlyosbíthatja a kialakuló tüneteket. A vírus ritkán ugyan, de betörhet a véráramba is, ilyenkor lázas állapotot, levertséget, majd pár napon belül elhullást okoz.

Paraziták:

Sárgagomb-betegség

Egysejtű, önálló mozgásra képes parazita okozza. Igen elterjedt a galambok között,szinte mindegyik egyed hordozza őket, de látható betegséget ehhez képest viszonylag ritkán okoz. A fiókák a szülők begyteje által fertőződnek. Egy ilyen enyhe fertőződés hasznos, mivel ez biztosítja, hogy a fióka kialakíthassa saját védelmét a kórokozó ellen. Ha azonban a begytejben túl sok a trichomonas, akkor a fióka megbetegszik és kezelés híján gyorsan el is pusztulhat. Idősebb korban elsősorban verseny- és szállógalamboknál okozhat problémát, teljesítménycsökkenés formájában, melynek oka sokszor rejtve marad. Annál is inkább, mivel az utóbbi időben egyre ritkábban jelenik meg a torokban a klasszikus sárga gomb, az esetek mindössze 10-15%-ában látunk már csak ilyet.

Kokcídiozis

A kokcídiumok egysejtű paraziták, a galambok bélrendszerében élnek. Szaporodásuk folyamán károsítják a bélfalat, abban vérzéseket okozva, amely igen súlyos fokú is lehet.

A beteg galamb gubbaszt, tolla borzolt, a bélsár sokszor barnás, habos, súlyos esetben akár véres is lehet. Jellemzően inkább a fiatal, növendék korosztály betegsége, de akármelyik életkorban okozhat teljesítménycsökkenést, súlyosabb esetben halált is.

Megelőzésében fontos szerepet játszik a megfelelő dúchigiénia, mivel a környezetbe kikerülő és napokig ott maradó bélsárban tud fertőzőképes alakot képezni az élősködő, melyhez kedvező a nedves környezet.

Belső férgek,élősködők

Bélférgek

Galambokban leggyakoribbak a hajszálférgek, de ezek annyira vékonyak, hogy szabad szemmel alig észrevehetőek, ezért a fertőzés legtöbbször rejtve marad. Súlyos fertőzöttségre a galamb soványodása, esetleg a bélsárban lévő vér hívhatja fel a figyelmet.
Sokkal gyakrabban találkozunk orsóférgekkel, melyek szabad szemmel is jól láthatóak. Sokszor olyan számban vannak jelen, hogy teljesen kitöltik a bélüreget.
A galandférgek kevésbé gyakoriak galambokban. Szaporodásukhoz köztigazda (pl. csiga) szükséges.*

 

Légcsőférgek

Hajszál- vagy orsóférgek, a légcsőben élősködve légzőszervi tüneteket okoznak.

 

Légzsákatkák

Ízeltlábú élősködők, melyek a légzsákok falán élnek, szintén légzőszervi tüneteket okozva.

Külső élősködők

Általában ízeltlábú paraziták, tetvek, atkák, kullancsok stb.

Közülük némelyek, pl. a tolltetvek állandóan a galambokon vannak, mások, elsősorban a vérszívók csak éjszaka keresik fel a gazdaállatot. Ezért, ha a galambokat kézbe véve nem találunk rajtuk külső parazitát, még nem biztos, hogy nincsenek ilyenek a dúcban.

Galambegészségügy II.

Élősködnek… tehát vannak!
A hideg sötét téli estéken sokat ábrándoztunk arról, hogy kedvenceink az elkövetkező tenyészidőszakban milyen jó utódokkal fognak bennünket megajándékozni. A sikeres párba állítás után a madarak letojtak, s elkezdték a 19-21 napig tartó költést. A fürdetéseknek köszönhetően galambjaink nyugodtan ülik az első tojásokat. No de meddig?
Sajnos, szinte mindenütt megjelennek az élősködők. Ezek a hívatlan látogatók megkeserítik a galambász de legfőképpen a madarak mindennapjait. Szívnak, rágnak, élősködnek! Kedvenceink nyugtalanok, a jól induló költési szezon egyre gyatrább eredményeket produkál. A nagyobb testű madaraknál (kisebb fertőzöttség esetén) kevésbé észrevehető az élősködők jelenléte, kisebb testű galamboknál bizony már könnyebben okozhatnak komoly gondokat. Sokszor hallom „tenyésztőktől”, hogy: „Én mindent megadok nekik, mindig beporzom a galambot PIRETRINNEL, és természetesen minden héten fürdetem őket”.

 Biztos mindent? Azok az élősködők, melyek galambjainkat megtámadják, csak részben fogékonyak a szer hatóanyagára, ráadásul a tollazat közé felvitt por hatóanyaga a fürdetés hatására veszít hatékonyságából.
 
De mi ellen is kell védekeznünk! Madarainkat külső- (ektoparaziták) és belső élősködők (endoparaziták) támadják meg. A külső élősködők között a rühatkák, a tollatkák és a tolltetvek a leginkább érdekesek a galambászok számára. Az atkáknál két fajta a galambatka (Argas Columbarum) és a madártetűatka (Argas persicos) amire figyelmet kell fordítanunk. Ezen élősködők ellen a galambház fertőtlenítése parazitaölő szerekkel megfelelő védelmet biztosíthat. A tollatkák azok, melyek sok kellemetlenség okozói a tenyészidőszakban.
 
 
  
Ezek között említhetjük meg :
 
·       vörös madártetűatkát (vératka): éjszakánként keresi fel a gazdaállatot, nap közben a dúc repedéseiben húzódik meg.
·        Tollatkák: evezőtollak és kormánytollak alsó részét kedvelik
·       Tollcséveatka: mint neve is mutatja, a tollcsévében élősködnek, vedlés alkalmával az új tollba telepednek
·       Meszes lábú atkák: Tollatlan láb bőrében találhatóak
·       Légzsákatkák
·        Rühatkák
 
A vörös madártetű atkán kívül a többi atkafaj fertőzöttség mindig galambról galambra terjed. 

A tolltetvek (Columbicola columbae) a tollakból és a bőrpikkelyekből táplálkoznak, közülük néhányan vért is szívnak. A galamboknál 11 féle különböző tolltetűfajtát ismernek. A tetvek a petéket a tollszárra rakják, melyek 7 nap után kikelnek, s 3 hét elteltével már kifejlett tolltetvekként a nőstények (kb 120 000) petét raknak le.

Foto: Kürtösi
Láthatjuk, hogy az élősködők a nap minden szakában kedvenceinket zaklatják, vérüket szívják, bőrüket irritálják. Nem csoda, ha a költés alatt a madarak nyugtalanok lesznek. Nem ülik vagy törik a tojásokat, valamint a már kikelt fiatalokat sem kellő odaadással gondozzák. Erős fertőzöttség esetén a fészekben lévő fiatalok legyengülnek és elpusztulnak.

  

Foto: Kürtösi
 A fertőzött területeket vizsgálva láthatjuk, hogy a sokak által használt piretrin tartalmú készítmények csak rövid ideig tudják hatásukat kifejteni. A petékre és a bőr alatti részeken, tollcsévében élő atkákra viszont teljesen hatástalanok. Természetesen ez a hatóanyag hasznos segítője a galambásznak, de az élősködők nagy része vígan szaporodik alkalmazása mellett!

  

Jómagam ivermectin tartalmú készítményt használok az említett élősködők távoltartására. Alkalmanként 2-3 cseppet kell a galamb bőrére csepegtetni, erős fertőzöttség esetén érdemes 2 hét múlva újra kezelni az állományt, aztán már elegendő 3 havonta a kezelés megismétlése! Nem gond a fürdetés sem, hiszen a folyamatosan kikelő atkák, tetvek a galamb szervezetében felszívódott ivermectinnek köszönhetően elpusztulnak. Ami nagyon fontos, hogy a galambok szervezetében lévő atkákra is hatékony ellenszer! Az összes madarat kezeljük le, hiszen így lehetünk a leghatékonyabbak, valamint ügyeljünk a dúc fertőtlenítésére is. Alkalmazása után javaslom vitaminkészítmény adagolását, szükség esetén külön B vitamin pótlását. A piacon számtalan ivermectint tartalmazó készítmény található, galambjaink s a magunk érdekében használjuk ezeket a szereket. Nem kell szégyenkeznünk, ha megkérdezzük állatorvosunkat, hogy mit használjunk! Azért már inkább, ha a kiállításokra tetves, atkás madarakat viszünk, s bizonyítványunkat azzal magyarázzuk, hogy: ”olyan galamb nincs, amiben nincs tetű”! De mennyi és meddig…. !
Ebben a cikkben csak a külső élősködőket vizsgáltuk, a következő számban a belső élősködőkkel fogunk foglalkozni. Ügyeljünk madarainkra, kis befektetéssel hosszú távú védelem érhető el!
 
 
 
Kint is, bent is … Élősködnek, tehát vannak.
 
Az elmúlt számban a külső élősködőket vizsgáltuk meg, most a belső endoparazitákat vesszük nagyító alá.
 A madarakon a külső élősködők elleni védekezés elvégzése után a galambász a székében hátradőlve konstatálja magában, hogy minden rendben! A galambokban nincs tolltetű, atka, a dúcot kitakarítva, lefertőtlenítve vehették birtokba a kedvencek.
 
 A külső élősködők elleni védekezéssel sajnos még nem oldottunk meg mindent! Madaraink nyugalmát, egészségüket a belső élősködők rendíthetetlenül károsítják. Bizonyos élősködők nem csak szívnak, de salakanyagaik méreganyagokat is tartalmazhatnak, melyek akár toxikusak is lehetnek. A belső élősködők között a bélférgeket említhetjük elsősorban.
Galambjainkra az:
-      Orsóféreg,
-      Hajszál- (fonál) féreg,
-      Szalagféreg,
-      Galandféreg kártétele jelent veszélyt.
 
A belső élősködők sorát nem zárhatjuk le ezeknek a férgeknek az említésével. Ebbe a csoportba tartoznak a kokcidiózis kialakulásáért felelős coccidiumok (kokcidiumok), valamint a „sárgagomb” betegség kialakulásáért felelős trichomonas gallinae egysejtű ostoros parazita.
 
Az orsóférgekkel a galambállományok kb 20 %-a fertőzött. A galamb bélrendszerében élő-élősködő férgek olykor olyan nagy számban találhatóak meg, hogy a bélrendszer egyes szakaszait teljesen kitöltik. Kártételül elsősorban a tápanyagok elszívásában tapasztalható, de a salakanyagaik méregtartalmával jelentős, sokszor végzetes kimenetelű károkat okozhatnak. A kifejlett orsóférgek kb 5 cm hosszúak, a nőstények több százezer petét képesek lerakni. Ezek a peték annyira kicsik, hogy csak mikroszkóp alatt ismerhetőek fel. Fontos megjegyezni, hogy a galamb székletével távozó petéknek kb két hétig a galamb szervezetén kívül, levegővel érintkezve kell fejlődniük. Csak ezután képesek újra fertőzni a peték. Azokból a petékből, amelyeket a galamb a kifejlődési ciklus előtt felvesz, pete nem tud kifejlődni. A hosszabb ideje tartó fertőzöttség esetén madarainknál a repülési kedv csökken, a galambok lefogynak, rosszul vedlenek, hasmenéses tünetek tapasztalhatók.
 
 
A hajszálférgek, (a fejüket a bélfalba fúrják) a bélfalban élnek, de nagyobb a kártételük, mint az orsóféregnek. A fonalféreg petéinek is a külvilágon kell lenniük, hasonlóan, mint az előzőekben leírtaknál. Mivel a bélfalba fúrják be magukat, ezért néha véres bélsár figyelhető meg. A kártételükben a hosszabb idejű fertőzés esetén vérszegénység is tapasztalható.
 
 
A szalagférgek között ismerünk kis és nagy szalagférget. Galambjainkban ritkán fordul elő, állományainkban nem igazán jellemző. A szalagféreg fertőzés csak köztigazda felvétele esetén jelenhet meg állományunkban (pl fertőzött csiga felszedése). Igazából kijáró galamboknál jelenhet meg.
 
A galandférgek hasonló körülményekkel fertőzhetnek, galamboknál kevésbé jelentenek veszélyt.
A bélférgekkel történt fertőzés esetén a beteg galamb kedvetlen, étvágytalan. Tollazata borzolt, hasmenés figyelhető meg és folyamatosan soványodik. A soványság „senyvességig” fokozódhat, a fertőzött egyed mellcsontjáról az izom szinte eltűnik. A petéknek a külvilágon töltött egy-két hét alatt a meleg nedves környezet az ideális. Száraz kerülve nem pusztulnak el, mivel vastag burkuknak köszönhetően akár évekig fertőzőképesek maradnak, várva azt a pillanatot, mikor újra támadásba lendülhetnek. Látható, hogy a dúc fertőtlenítésével, száraz környezet biztosításával csökkenthetjük a veszélyt. Akadályozzuk meg, hogy a takarmányt, valamint az ásványi anyagokat madaraink székletükkel ne tudják beszennyezni. A takarításnál, fertőtlenítésnél lehetőség szerint használjuk lángot, de alkalmazásánál a fokozottan tartsuk be a tűzvédelmi és balesetvédelmi előírásokat!
 
A galambjaink szervezetében a külső élősködőknél már említett ivermectin tartalmú készítmények hatásosnak bizonyulnak (galandféreg esetén kivéve). Látható, hogy ha a galambász a madarak kezelését ivermectinnel végezte, akkor a karosszékben valóban nyugodtabban üldögélhet, s gyönyörködhet madaraiban.
A tapasztalt galambász viszont tudja, hogy hasmenéses tüneteket nem csak a bélférgek okozhatnak. Hasmenés (véres hasmenés) általában a kokcidiózis okozta bélgyulladás jellemző tünete. (Fontos megjegyezni, hogy végeztessünk parazitológiai vizsgálatot, mielőtt bárminemű kezelést elkezdenénk. Természetesen ajánlott a betegségek megjelenése esetén is az állatorvos véleményét kikérni, mit, hogyan adjunk madarainknak.)
 
 
Ennek a betegségnek a kialakulásáért egysejtű paraziták (Eimeria columbanum, Eimeria labbeanna), coccidiumok a felelősek. Az ürülékkel kikerült oociszták a kokcidiózis hordozói, melyet vastag burok vesz körül. Az oociszták a friss ürülékben nem okoznak fertőzést. A fertőzőképességhez levegőre, nedvességre és magas hőmérsékletre van szükség (lásd mint bélférgek).
 
 A galamb szervezetében a kokcidiumok folyamatosan jelen vannak, normális esetben a galamb immunrendszere kordában tartja ezeket az élősködőket. Amennyiben a galamb immunrendszere legyengül, vagy valami oknál fogva nagyobb számú élősködő található a madár szervezetében, akkor ez az egyensúly felborul. A galamb tünetei között a leggyakoribb a zöldes-barnává, majd véressé váló bélsár. A madarak takarmányfogyasztása jelentősen csökken, vízfogyasztásuk viszont megnő. 
A kokcidiumok a bélfal sejtjeit támadják meg, elszaporodnak benne, s a sejt pusztulása után újabb sejtet vesznek célba. Bélgyulladás tapasztalható, boncoláskor a galamb belein véresen beivódott nyálkahártya figyelhető meg, a belek szinte borvörös színűek lehetnek. A béltartalom jellegzetes szagú lehet, friss hullák esetén az egyes bélszakaszok gázzal való telítettsége figyelhető meg. A gyógykezelésnél kérdezzük meg állatorvosunk, hogy a forgalomban lévő készítmények közül melyiket használjuk. A fertőzés mértékétől függ a kezelés időtartama, mely a 3 naptól akár az 1 hétig is tarthat. A kezelések után ajánlatos probiotikumok alkalmazása, melyek hasznos bélbaktériumokat tartalmaznak.
 
Hasonlóan a kokcidiózishoz, a trichomonassal a galambászok szinte mindegyike találkozott már. Ez az egysejtű, ostoros, önálló mozgásra képes parazita a torok nyálkahártyáján, az emésztőcsőben, de akár az egész szervezetben is előfordulhat. Fiatal galamboknál a köldök tájékán tapasztalható a fertőzés jelenléte, ami a májba, tüdőbe és a többi belső szervbe is továbbterjedhet. Az előző számban már volt szó a GALAMBDOKTOR rovatban erről a betegségről, ezért most ennek részletesebb tárgyalását mellőzük!
 
Láthattuk, hogy a külső és belső élősködők nagy része kordában tartható ivermectinnel, de ne várjuk azt, hogy mint egy csodaszer, egyszer használva minden problémánkat megold! A madarakat a tenyésztőnek folyamatosan kontrolálni kell, hiszen minden madár más, immunrendszerük különböző. Szükség esetén alkalmazását meg kell ismételni, melynek gyakorisága a külső hatások függvényében változhat. Egy viszont biztos. Az adott dúcban a körülmények közel azonosak. Ahhoz, hogy a felülfertőzések kockázatát a minimálisra csökkentsük, alaposan takarítsuk a dúcot, ügyeljünk a higéniára!
 
A cikk megírásában nagy segítségemre volt Oláh László mezőfalvi mondén tenyésztő barátom és Dr.Talabér Zsolt kecskeméti állatorvos. A nemrégiben megjelent Galambok gazdaságos gyógykezelése c. könyvből sok hasznos információt kaphatnak a galambok betegségeiről, valamint a gyógyításhoz, megelőzéshez szükséges intézkedésekről.
Kezelni csak a leghatékonyabb szerekkel érdemes, időt és pénzt spórolunk meg ezzel!
Jó galambászatot!
                                                                  
 Kürtösi Szabolcs
(Megjelent:Galambász magazin)




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 13
Tegnapi: 37
Heti: 13
Havi: 861
Össz.: 274 280

Látogatottság növelés
Oldal: Galambegészségügy
GalambÁsz (Polyák Sándor) galambjai - © 2008 - 2018 - galambasz.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: magasröptű magyar deres - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »