GalambÁsz (Polyák Sándor) galambjai

A szervezett galambtenyésztés az 1800-as években kezdődött és hosszú út vezetett a szirti galambtól, a galambok közös ősétől a mai fajták kitenyésztéséig. Hazánkban az első szervezet 1882-ben alakult meg, Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesülete névvel. Azóta több mint 10000 tagja van és megközelítőleg 2 millió regisztrált galambot tartanak nyilván. 

Galambhús, postagalamb

Haszongalamb tenyésztésben élenjárók vagyunk a világban, mert még ma is kevés helyen foglalkoznak nagy mennyiségű galambhús előállításával. A galamb húsa, jellegzetes íze és magas fehérjetartalma miatt kelendő a piacon. De nem csak ez az, amiért szeretjük a galambot, hanem a hírszolgálatban végzett munkálatosságáért is. A postagalambsport pedig külön említést érdemel, hiszen a Magyar Postagalamb Sportszövetség már nem egy világbajnoki címet tudhat magáénak.

A galambtartás ábécéje

Az első kérdés a galambok elhelyezése. Mivel hazánkban az uralkodó széljárás észak, északnyugati ezért a galambdúcot - a huzat és a levegővel terjedő betegségek megelőzése végett - déli, délkeleti fekvésű helyre telepítsük. Ha több dúcot is építünk, akkor ügyeljünk azok egymástól való távolságára. Ha túl közel vannak egymáshoz, akkor előfordulhat az állományok keveredése és a betegségek is könnyebben terjednek.

A galambdúcot ne építsük rétek, erdők és takarmánytárolók közelébe, mert a dúcba akadályok nélkül juthatnak rovarok, rágcsálók, melyek szintén számos fertőző betegség köztesgazdái lehetnek. Azokat a helyeket is ajánlott kerülni, ahol növénytermesztés folyik, mert a növényvédő szerek szintén károsak a madár számára. Ha ez nem megoldható, akkor számolnunk kell a téli és tavaszi zárt tartással. Ha postagalambokat szeretnénk tartani, akkor vegyük figyelembe azok berepülési, illetve a vadmadarak vonulási útvonalait. Ezzel elkerülhetjük a madárállományunk egzotikus betegségekkel és a mostanában pusztító madárinfluenzával való fertőződését.

Ha már megvan a hely, akkor neki kezdhetünk az építésnek. Igen ám, de akkor megint felmerül a kérdés: milyet építsünk? Kertit, padlástérit, vagy a két típus közötti átmenetet? Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai. Ha a kertben a földre építjük a dúcot, akkor azt egyszerűbb lesz kezelni, tisztítani, de általában nyirkosabb és párásabb a légtere, ezért jobban oda kell majd figyelnünk a higiéniára. Ha a padláson rendezkedünk be, akkor nem lesz gondunk a nyirkossággal, mert a padlások általában szárazak. Gondot okozhat azonban a nyári meleg. Ezért itt a szellőztetést és a hőmérséklet szabályzást kell megoldanunk. Ráadásul a megközelítése, tisztántartása sem egyszerű, de legalább a létesítéséhez nem kell mélyen a zsebünkbe nyúlnunk. Választhatjuk még a két típus közötti átmenetet is, a kerti melléképületekre épített dúcokat. Ez a legjobb választás, mert az előző két típus jó tulajdonságait ötvözi.

Ha volieres dúcot szeretnénk, akkor azt úgy építsük, hogy a volier a dúccal összefüggésben álljon, amit 2x2 centiméteres lyuksűrűségű rácsháló takarjon. Az egész szerkezet a földtől legalább 0,5 méterre emeljük fel és rögzítsük a dúc kijáratához. 

A dúc tetőszerkezete hő- és nedvszigetelő, valamint jól szellőző legyen. Ez a legegyszerűbben a cserépfedéssel valósítható meg, melyek között legyenek világítócserepek és szellőzőnyílások. A falakat se hanyagoljuk el, hiszen azoknak is jó hő- és nedvszigetelőknek kell lenniük.

A dúc aljának célszerű rácspadozatot vagy padlófűtéses fapadozatot választani. A lényeg, hogy száraz és pormentes legyen. Porfogók alkalmazására is szükség van, mely akár a falhoz 45 fokos szögben támasztott szélesebb (kb. 10 centis) deszka is lehet. Télen a jobb szigetelés érdekében a padlózatot szalmával le kell fedni.

Szellőzőket ne csak a tetőbe de a padozatba is építsünk, csak így oldaható meg ugyanis a megfelelő oxigénellátás, páratartalom-szabályzás és a pormentesítés. Ablakok építéséről se feledkezzünk meg, de azok jól zárjanak, mert a huzat - főleg télen - nagyon ártalmas a szárnyasoknak. A legjobb ha minden évszakban tartjuk a galambok optimális hőigényét, az 5-28 fokot.

Ha már megvan a hely, jöhetnek a galambok. Ne telepítsük túl sűrűn madarainkat, páronként legalább 1 köbméter légteret biztosítanunk nekik. A dúcigények fajtánként eltérőek, de ha a dúc belmagassága 2 méter, szélessége 2-3 méter, mélysége 2-2,5 méter akkor a galambok nem fognak panaszkodni.

A galambház kellékei: fészek, etető, itató. A fészek 80x40x40 centiméteres, melynek anyaga lehetőleg préselt lemez legyen. Benne alomként faforgács vagy széna. A fészekfülkébe helyezzünk fészektányért, amibe a galamb maga hord fészekanyagot. Célszerű, ha az etető mérete arányos az állomány nagyságával. A műanyagitatók jól tisztíthatók, nem algásodnak, használjuk ezeket. Ne feledkezzünk meg az ásványianyag-tartóról sem, melybe az emésztéshez szükséges ásványi anyagokat folyamatosan pótoljuk. Nem árt, ha van még pár (körülbelül 10 centi mély) fürdetőedény is.

Kecskeméti keringők esetében:

Természetesen más-más fajta galambnak méretéből adódóan más-más méretű fészkek, etetők, ülékék és egyéb berendezési tárgyak szükségesek.

Például a kissebb testű kecskeméti keringőknél a 30x30-as fészkek ideálisabbak. Én nagyrészt ezen méretűeket használok és a fészektányér is kissebb.